Amasha lapja

 Tévedés ne essék, nem a korszakot sírom vissza, politizálni meg éppenséggel nem szeretnék. Viszont ma, receptgyűjtő barátnőm hatására kipattant belőlem a gondolat, hogy talán meg kellene menteni az utókor számára a valamikori szinte-semmiből készült kaják receptjeit. Míg a hetvenes években- nagyon kedvező áron- kapható volt a boltokban minden, ami egy háztartáshoz szükségeltetik, a nyolcvanas évek árukészlete már szinte a hadiállapotot idézte. Főhetett a háziasszonyok feje, hogy mi legyen a napi menü. De mindig kitaláltak valamit, és utána már az ebéd volt az, ami főtt.:)

Érdekes módon, bármennyire is nehéz volt hozzájutni az alapanyagokhoz, mindenki otthon főzött-étkezett. Az üzemi, iskolai étkeztetés sosem tudott igazán gyökeret verni. Vidékről munkába járó, vagy elvált férfi ,vagy legényember még csak-csak kajálhatott az üzemi étkezdében, na de családosok, meg pláne nők... hát éppenséggel megtehették, de a többség  bizony megszólta őket emiatt. Egyszóval nagy ciki vót. :)

 Főzni, sütni minden nő tudott, ki jobban-ki gyengébben. Hát otthon kosztolt a család.  Ez is egyfajta  mágia. Ha nem a legmágiább. Az igaz, hogy  volt hol főzni is, enni is. A lakás nem jelentett problémát. Fiatal házasoknak szinte azonnal kiutalták állami alapból  a garzont, ahogy jöttek a gyerekek úgy lehetett tovább költözni 2-3 sőt több :) szobás lakásokba.

A gengszterváltás óta már minden kapható a boltokban. Ugyanolyan hiper-szuper marketek és multik kínálják a nagy univerzális áruválasztékot mint bárhol másutt, természetesen uniós árakon. És egyre kevesebben kajálnak otthon. :(  Még nem érezhető az emberek, a családtagok között az az elhidegülés, ami nyugaton megszokott, de nagyon közelít. 

A receptekben szereplő kaják mindenike ehető, persze akadhat közöttük olyan is ami a te véleményed szerint nem jó, de rossz.  :))) Viszont ócsó. :) Hát én beírom őket, osztán utánam a cyberűr. :)))