Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a pohár

2010.01.19

 Volt egy kedvesen bárgyú filmsorozat amiben a balkáni unokatesó meglátogatja amerikai rokonát. Szokásaik, mentalitásuk nagyon különbözik egymástól, mégis jól megvannak. Két fiatal fickó, a keleti mindig optimista, a nyugati mindig rinyál. Egyik jelenetben az amerikai fiú jelképesen felemeli a kezét, mintha egy  poharat tartana, és így szól: kuzin, ez a különbség közöttünk, én félig üresnek látom ezt a poharat, te meg úgy, hogy félig tele van. Mire a másik megjegyzi: kuzin, én egyáltalán nem látok semmiféle poharat. :)

  Hát ezaz. Szép, szép a pozitív gondolkodás amit ma orrba-szájba propagálnak, de a régi, természetes gondolkodású ember még ennél is jobbat tudott. Nem méricskélte jelképes poharakkal az életét, hanem élte, úgy ahogy jött. A poharat másra használta, cseppet sem virtuális poharába igazi nedűt töltött, ha az alkalom megkívánta. Vagy ha ő kívánta meg az alkalmat.   

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.